Miért ne menj abortuszra?

Sokszor előfordul, hogy akaratod ellenére történnek meg dolgok, váratlanul és készületlenül érnek téged. Úgy érzed képtelen leszel megbirkózni a feladattal, és félsz. Ilyenkor hozhatsz életre szóló rossz döntéseket, amiket már utána soha többé nem lesz módodban jóvátenni, vagy megváltoztatni. Ilyen váratlan esemény lehet, mikor megtudod, hogy egy új életet hordozol a szíved alatt. 

Sajnos a társadalom tudatlansága és a téves vagy félig-információk olyan nyomást gyakorolnak ma az emberekre, hogy képesek elfogadni megoldásként az élet kioltását úgy, hogy elbagatellizálják (sejtcsomó magyarázat), vagy jogi síkra (ami törvényileg megengedett az helyes és természetes) terelik azt. Ők általában nem érintettek, nem mélyednek el sem biológiailag sem etikailag, sem pszichológiailag a témában, így csak felszínes tudással rendelkeznek.

Nekünk számos érvünk van az élet mellett:


Nincs nagyobb boldogság az életben, mint egy gyermek odaadó önzetlen szeretete. Mikor kimondja azt a szót, hogy mama. Mikor a szemedbe néz, és azt mondja neked, hogy szeretlek. Semmivel sem pótolható vagy helyettesíthető. Ez a gyermek soha többé nem fogan meg a méhedben, egy másik gyermekkel pedig nem helyettesíthető. A szeretetet, a mindenem túláradó hálát már az anyaméhben érzi irántad. Az iránt az ember iránt, aki óvja, védi őt, aki életet ad neki.

Ő a legnagyobb kincs a világon.

Az első 12 hétben valóban meghozható a döntés, hogy nem vállalod a gyermeket, mert abban az élethelyzetben, amiben éppen vagy, nem látod a felnevelésének lehetőségét. Azonban az élet nem egy előre kiszámítható folyamat. Egyszer fent, másszor lent. Később is lehetnek nehéz időszakok, mikor a gyermeked már 1,2,3 éves vagy több, és akkor sem oltod ki az életét, hanem igyekszel megoldani a nehézségeket. Kilenc hónap igen sok idő, és az a tapasztalat, hogy bizony megoldódnak a problémák, főleg, ha akarja is az ember.


Az abortusznak tudati és tudatalatti szinten is igen sok szerteágazó negatív hatása van. Sok ember nincs tisztában vele, hogy a rémálmait, depresszióját, pszichikai és fizikai betegségeit egy életkioltó döntésnek köszönheti. Van, hogy évekig, évtizedekig a lélek mélyén marad, de az is előfordulhat, hogy tragédiában ölt testet. Az ember szeretetre és életadásra született, nem pedig annak kioltására. Ennek bizonyítéka, hogy az öleléstől, a másik ember szeretetétől lesz boldog, nem pedig negatív döntésektől vagy tettektől.

Romboló hatással van a családi kapcsolatokra is. A párkapcsolatok nagy része az abortuszt követően tönkremegy. Azokkal, akik szorgalmazták a várandósság megszakítását (rokon, barát stb.) szintén megromlik általában a kapcsolat, hiszen később okai lesznek az abortuszon átesett nő lelki kínjainak (baba hiánya, üresség és fájdalom). A gyermekekre (már meglévők, később születők) szintén hatást gyakorol egy ilyen történés. Transzgenerációs hatása van.

Nem természetes dolog az élet kioltása függetlenül attól, hogy jelenleg törvény engedélyezi. Az ember történelmének folyamán hosszú ideig tiltott dolog volt, és büntetett érte ugyanazon hatalom, amely most azt alapjogként igyekszik mutatni. A nő valójában életadónak teremtetett. A családi tűzhely, a családi boldogság őrzője. Ő maga akkor lesz boldog, ha ezt a feladatát beteljesítheti.

Rengeteg lelki, fizikai és más jellegű segítséget kaphat az, aki jelzi, hogy szüksége van rá. Csoportunkban pl. életpárti családok, édesanyák, szakemberek és segítő szervezetek is képviseltetik magukat, akik lépni tudnak a család érdekében krízishelyzetben. Képesek vagyunk megfogni annak a kezét, aki ezt kéri, akinek szüksége van rá. Nem csak azt szeretnénk tudatosítani, hogy az élet érték, a legkisebbé is, hanem az is fontos, hogy segítsünk az élet védelme mentén kiutat találni.

Hisszük és tudjuk, hogy mindenre van megoldás.

"Válaszút előtt" történeteink:

1. Éva és férje szerették volna második gyermeküket, de mivel anyós és nővére házában éltek, egyetlen szobában, a család nagyon ellenezte. Így végül az abortusz mellett döntöttek. Megvolt minden papír, csekk befizetve és reggel hét órára mentek a kórházba. Ám a kocsiban Éva férje látva felesége elkeseredését úgy döntött, hogy tartsák meg a babát, szembefordulva mindenkivel, akik azt állították, hogy nekik nincs jövőjük. A baba megszületett, fiú lett, azóta 19 éves. Éva és férje mellé összesen öt gyermeket vállalt, azóta is együtt vannak és saját házban élnek.


2. Nóráéknál a férj szerette volna, hogy vetessék el az ötödik kincsüket, látva hogy a felesége hulla fáradt, csont és bőr. Az anya volt az, aki nagyon harcolt, de végül azt mondta párjának, hogy fizesse be a csekket és elmegy abortuszra. Persze éjjel-nappal sírt. A férje elment a postára, de vissza is hozta a csekket, amit nem fizetett be.Most 28.hetes a pocaklakójuk.

3. Katalin története: a második gyermekem úgy gondoltam, nem jó időben jön, így elkezdtem intézni a dolgokat az abortusz körül, sokat sírtam éjszakánként emiatt, de azt hajtogattam magamnak, hogy jobb lesz az úgy. Eljött a nap el is mentem, kint várakozva szorongtam idegesen és a sírást visszafojtva, majd szólt a nővér, hogy menjek be, és hogy még a papírokat írjam alá neki. Ahogy az asztalához léptem, megláttam, hogy tele van ultrahangos kisbaba képekkel. Ott akkor összetörtem, és akkora sírás jött rám, hogy nem tudtam kommunikálni a nővérrel sem. Hazamentem. Most van egy gyönyörű okos két éves kisfiam, akit nagyon nagyon szeretek. Sőt. Tudom, hogy egy anyukának egyformán kell szeretni a gyermekeit, de talán én egy picit jobban ragaszkodok a kisfiamhoz, mert eszembe jut sokszor, hogy majdnem megöltem. Tehát traumát így is okozott, hogy itt van, és boldogabbá teszi napjaimat. Bűntudatom van a "majdnem"-ért is.