Ha kívánjuk kisbaba, ha nem , akkor magzat

A legutóbbi "March for Life" életpárti meneten különösen szívhez szólóak voltak Abby Johnson és dr. Kathi Aultman beszédei. Ők korábban a Planned Parenthood abortuszszervezet klinikáin dolgoztak, majd különböző tapasztalataik által ráébredtek az abortusz valóságára, és a születendő gyermekek elkötelezett védelmezői lettek.

"Miután végignéztem egy 13 hetes kisbabát, ahogy abortusz közben harcol és küzd az életéért a méhen belül, megváltozott az életem"

- osztotta meg élményét Abby Johnson, aki korábban a Planned Parenthood egy klinikáját vezette. - "A célunk az, hogy kiszeressük az abortuszklinikák dolgozóit az abortusziparból egy olyan helyre, ahol lélekben gyógyulhatnak." Hozzátette, hogy szolgálatuk eddig közel 500 embernek segített a kilépésben.

Ezt követően Dr. Kathi Aultman mondta el valós tapasztalatait:

"Dr. Kathi Aultman vagyok, nyugdíjas szülész-nőgyógyász. Korábban abortuszokat végeztem, de Isten kegyelméből mára pro-life (életpárti, élet mellett kiálló személy; a szerk.) vagyok.
Régebben úgy éreztem, hogy az abortusz egy nő joga. Ez a hiedelmem még erősebbé vált, amikor állapotos lettem, és azt a döntést hoztam, hogy abortuszom lesz - a döntést, amit később rettenetesen megbántam.
Az orvostan hallgatóknak és a rezidenseknek azt tanítják, hogy az abortusz a női egészségügyi ellátás rendes része. A pro-life nézetet visszaszorítják. Nehéz az életpárti diákoknak bejutni az orvosi iskolákba és gyakorlati helyeket kapni, főleg a szülészeteken, nőgyógyászatokon. A professzorok elveszíthetik az állásukat, ha kifejezik pro-life véleményüket.
Az Amerikai Szülésznők és Nőgyógyászok Főiskolája, amelynek a leginkább életpártinak kellene lennie, határozottan abortuszpárti. Minden szülész-nőgyógyász rezidensnek kell abortuszt végeznie, kivéve, ha a lelkiismeretük miatt nem hajlandók részt venni benne, de ehhez rosszallóan állnak. Meg kell védenünk a hallgatók lelkiismereti jogát!
Azért lettem orvos, hogy segítsek az embereken, és aggódtam a páciensemért - az anyáért -, amikor abortuszt végeztem. Eközben viszont soha nem vettem figyelembe, hogy mit él át a kisbaba.
Ha kívánt volt, kisbaba volt. Ha nem volt kívánt, csak egy magzat volt.
Az egyetlen helyzet, amikor bármilyen lelkiismeretfurdalást éreztem az abortuszok végzése miatt, az újszülöttek intenzív ápolása volt, ahol ugyanolyan korú kisbabákat próbáltam megmenteni, mint akiket abortáltam. A lányom születése után azonban végre ráébredtem a magzat és a kisbaba közötti kapcsolatra, és nem tudtam többé abortuszokat végezni. Annak ténye, hogy a babát nem kívánják, már nem volt elég ok arra, hogy megöljem.
Viszont sajnos még mindig úgy éreztem, hogy az abortusz egy nőnek a joga, és továbbra is abortuszra utaltam embereket. Elhittem a hazugságot, hogy ha egy fiatal lánynak a házasságon kívül érkezik egy kisbabája, az tönkre fogja tenni az életét. Ez a nézetem megváltozott, amikor észrevettem, hogy azok, akik megtartották a gyermekeiket, jól voltak, ellentétben azokkal, akik az abortusz fizikai és pszichológiai következményeivel éltek.
Az álláspontom megkérdőjeleződött attól is, hogy láttam, ahogy felnőnek azok a templomunkba járó gyermekek, akiket majdnem abortáltak. Végül pedig barátaim is nyújtottak számomra olyan információkat, amelyek az életpárti álláspontomhoz vezettek.
Fontos, hogy milyen nyelvezetet használunk. Sokkal könnyebb elfogadni a terhesség megszakítását, mint egy kisbaba megölését.
Egy terhesség nem egy személy, hanem az anya egészségügyi állapota. Segítsünk az embereknek meglátni, hogy a méhen belül egy személy van, az ő egyedi sajátosságaival és lehetőségeivel, nem pedig csak egy szövetcsomó!
Egy nő nem tudja megölni a gyermekét úgy, hogy ne sérülne meg általa. Több millió olyan nő él az Egyesült Államokban, akiknek abortusza volt. Néhányan közülük itt is vannak. Ők szenvednek, és szükségük van a segítségetekre és az együttérzésetekre. Tudniuk kell, hogy Isten meg akarja őket gyógyítani és helyre akarja őket állítani. Köszönöm, hogy védelmezitek azokat, akik nem tudják megvédeni magukat, és akiknek nem lenne esélyük élni, ha ti semmit sem tennétek.
Isten áldjon benneteket, köszönöm szépen!"

forrás: Képmás magazin (Zaymus Eszter cikke)