Mindig hálás leszek a szülőanyának-örökbefogadtunk

Ma van az örökbefogadás világnapja. Ebből az alkalomból szeretném megosztani veletek az alábbi történetet. Három fontos szereplője van. A baba, akinek megkímélték az életét, és boldog, szerető családra lelt. A szülőanya, aki képes volt ezt az utat választani, és egy szülőpár, akinek bearanyozta ez a döntés az életét. Fogadjátok szeretettel:

"A mi történetünk is úgy kezdődött mint minden más átlagember élete. Megismerkedtünk a férjemmel. Már akkor tudtuk, hogy babát szeretnénk. Hét év után összeházasodtunk. Én közben sajnos nagyon beteg lettem simplex hyperplásiám lett ( méh nyálkahártya túlburjánzás, ami elrákosodott.) Hét műtétbe és majdnem az életembe került. A méhemből három éven keresztül véreztem. Lombikra is elindultunk, de így esély sem volt arra, hogy a baba megtapadjon. El sem tudtuk képzelni, hogy ne legyen gyermekünk, így az örökbefogadás mellett döntöttünk. Végig csináltuk a papírmunkát, környezettanulmányt , pszichológiát (persze az nagyon érdekes volt) mert én kb. 40 kg-ot híztam a betegség miatt, amit csak hormonbogyókkal tudtak szinten tartani. Miután meglett a határozat, jött a sorban állás, a kínzó várakozás miközben az ismerősök rokonok sorban teherbe estek.

Elviselhetetlen volt. Haragudtam mindenkire, akinek sikerült. Én az életemért küzdöttem a kórházban, a mellettem lévő nő pedig büszkén mesélte hogy abortuszra jött mert a pasija nem akarja hogy megtartsa a gyereket. Összesen 2,5 évet vártunk, de magánúton sikerült felvenni a kapcsolatot egy beteg kismamával, aki örökbe szerette volna adni a babáját .Mi Budapesten lakunk, ő Debrecenben élt. Sokat utazgattunk. Debrecenben ismerkedtünk össze.2017. január 13.-án megszületett kislányunk Dorka. Sürgősségi császárral érkezett, így sajnos lekéstük a szülést mire odaértünk (Megbeszéltük hogy mi is ott lehetünk a születésénél.). Az utunk a kórházig hosszú óráknak tűnt. Mikor sikerült beérnünk, már vártak minket.
Kedvesek voltak.Én befeküdhettem az egyik kórházi szobába a kislányunkkal, így végig vele lehettem egy 1 ágyas szobában. Az érzés leírhatatlan! Mikor megláttuk az inkubátorban a férjemmel rögtön sírni kezdtünk az örömtől és még mindig nem hittük el hogy igaz.

SOHA NEM FELEJTEM EL AMIKOR AZ INKUBÁTORBA BENYÚLVA MEGSIMOGATHATTUK. Hála az égnek egy napig kellett csak ott lennie, és ma is makk egészséges!Mindig hálás leszek a szülőanyának a kislányunkért.!!!!Hát ez a mi történetünk.