Az abortusz ipar

2003. március 1-én, emlékszem metszően hideg vasárnap volt. Egy Carol Everett nevű nő lépett az emelvényre és beszélni kezdett nekünk az abortuszról. 

Mrs. Everett a szerzője az abortusz-ipart leleplező, "Vérdíj" című írásnak. Az egykori abortusz-propagandista több mint 20 percen át ismertetett meg minket a szabad választás "kartell" által alkalmazott taktikával és az általuk terjesztett hazugságokról szóló igaz történetekkel.

Könnyes szemmel tárta elénk, hogy mintegy 35 000 abortusz részese, és összeszorult a torka, amikor elárulta, hogy 30 évvel ezelőtt ő is abortáltatta egyik gyermekét. "Ő az én lányom volt, és mindig az lesz" - mondta zokogva. "Még mindig, minden évben megemlékezem születésnapjáról".

"Az abortusz iparhoz való kapcsolódás részemről egy kétségbeesett próbálkozás volt, hogy a saját abortuszomat igazoljam. Két héttel a Roe-Wade per után tudtam meg, hogy terhes vagyok a harmadik gyermekemmel, és ez nem jött jókor. A férjem azt mondta: "Tudod, hogy az abortusz a megoldás." Nem gondolkodtam rajta túl sokat, és senki sem állított meg. És ahogy átestem a beavatkozáson, már tudtam, hogy megöltem a kisbabámat... innen hova lépsz tovább? Nem mondhatod el a legjobb barátodnak vagy az anyádnak. De megtanultam elnyomni ezeket az érzéseket, és más nőknek arról beszélni, milyen nagyszerű az abortusz. Könnyű volt belépni a körbe. A főnököm, aki orvosi műszereket árusított, egy nap elhatározta, hogy saját abortusz klinikát alapít. Mire észbe kaptunk, már négy klinikája volt Dallas-szerte. Egy nap arra kért, hogy az orvosi eszközök mellett áruljak abortuszokat is, 25 dolláros jutalékért. Nemsokára pedig azzal hívott fel, hogy nem vezetném-e a klinikát. Az abortuszklinikák ugyanis telefonon át értékesítik a szolgáltatásaikat, még csak vizsgálatokat sem végeznek. Néhány hónap alatt így sikerült ügyesen megdupláznom az ügyfélszámot.

Az volt a cél, hogy a kétségbeesett lányok, nők számára az abortusz legyen az egyetlen válasz. Amikor telefonáltak, hogy valószínűleg terhesek, az úgynevezett "terhességi tanácsadó" csak megerősítette őket a félelmeikben.  Megkérdeztük, hogy "Ez jó vagy rossz hír?", de persze mi már tudtuk a választ. Meggyőztük, hogy senkinek nem kell megtudnia, nem fog kiesni a munkából, nem kell kihagynia programokat. Ezután szóba került a pénz. Egy abortusz 500 dollár, de megnyugtattuk, hogy az alacsony jövedelmű nők egy állami alapítványtól 40 százalék kedvezményt kaphatnak. Vagy kérjen kölcsön, és majd visszafizeti, ha lesz munkája. Az abortusz sosem ingyenes. Ha olyan jó a nőknek, miért nem ingyenes, kérdem én? Ezt követően pedig minél gyorsabban be kellett fektetni hozzánk, nehogy átgondolja, valakivel megbeszélje a dolgot, esetleg máshova menjen el. Nagyon sok lány rohant is a klinikára....

Az abortusz klinikák dolgozói közöt vannak jótevők, akik tényleg megpróbálnak segíteni a nőkön. Vannak, akik a saját abortuszukat próbálják igazolni, és előfordulnak köztük vérfertőzés és erőszak áldozatai. De bármi is a háttér, mindannyian sérült emberek, sérült egyéniségek. Nézzék csak meg: Összeszorított fogak, ökölbe szorult kezek. Nem boldog emberek, másokat bántanak, és így is kell rájuk tekintenünk. A csúcson olyan kapzsi emberek állnak, akik pénzt csinálnak mindebből, amilyen én is voltam, lent pedig a jótevők vannak. De ne feledjük: itt senki, soha nem árul életet. Egyáltalán nem beszélnek a terhesség megtartásának lehetőségéről, az örökbeadásról, a szülőségről. Egyszerűen abortuszt árusítanak. 

Gondoljunk csak arra, hogy mit támogat a Planned Parenthood, amikor elmegy egy iskolába. Nézze meg a weboldalaikat, nézze meg, mit mondanak a gyerekeknek! Perverzióról beszélnek, és mindenféle beteg szexuális aktusról. Valójában azt akarják, hogy minél fiatalabb korban kísérletezzenek. És tudjuk, hogy New Jersey-ben már hétéveseknek is osztogatnak óvszereket. Már kétévesek számára is van könyvük, Amit a kétéveseknek tudni kell a szexről címmel. A Planned Parenthood tulajdonképpen a teherbeesést támogatja, de ezt sehol nem fogják elismerni, leírni meg pláne nem. Sosem beszélnek az önmegtartóztatásról, vagy azt mondják, az úgysem fog sikerülni, inkább legyen biztonságos a szex. Ha valaki a biztonságos szexről beszél, óvszert osztogat, vagy egyszerűen csak mindkét nembeli gyerekekhez egyszerre beszél, az nem megállítani, hanem népszerűsíteni akarja a szexuális tevékenységet."

Mrs. Everett elismerte saját szerepét is a 12 éves lányok bizalmának megnyerésében, annak érdekében, hogy elválasszák őket legfontosabb támogatóiktól, a szüleiktől. 

"Biztosítani akartuk, hogy kedveljenek minket, ezért nagyon kedvesek voltunk velük. De a fiúknak gyenge minőségű vagy hibás óvszereket osztogattunk, a lányoknak pedig úgy adtunk fogamzásgátlót, hogy szombaton kezdjék el szedni, így hétvégére fogyjanak ki a készletből. Mindenekelőtt úgy állítottam be magam, mint a szexualitás szakértőjét. Azt fejtegettem nekik, hogy szüleik nem fogják segíteni a szexuális életüket. A következő lépésben az orvos alacsony dózisú születésszabályozó tablettákat írt fel nekik, amelynek szedése magas százalékban terhességet eredményezett. Az orvosok teljes mértékben tisztában voltak azzal, hogy a lányoknak minden nap azonos időben kell szedniük a tablettát, különben a terhesség bekövetkezik. Ez biztosította, hogy a tizenévesek a legjobb ügyfeleim lesznek, hiszen nyilvánvaló, hogy ez a korosztály nem rendelkezik még a kellő felelősségérzettel ahhoz, hogy kövessék a szigorú orvosi előírásokat. Tudtam, hogy szexuális aktivitásuk a nulláról vagy heti egyről heti 5-7 aktusra fog emelkedni, mihelyt elkezdik a fogamzásgátlók szedését. Így elérhettem a célomat és minden 13-18 év közötti tizenéves 3-5 abortuszon esett át."

A hölgy félelmetes részletességgel beszélt a tizenévesek promiszkuitásra való bátorításáról, annak érdekében, hogy ravaszul belevigyék őket a nem-tervezett terhességekbe, majd - rájuk ijesztve - abortuszra késztessék őket, miközben az orvosok és a segítőik a pénzsóvár vállalkozás keretében megosztoznak a profiton. És azok nagy profitok: az előadó szerint óránként ezer dollár.

Az orvos-csoport gyilkos futószalagként működve az A teremben az abortusz keretében meggyilkol egy gyermeket, azután sietve átvágnak a hallon keresztül a B terembe, ahol az embereik már előkészítették az utat tévesztett ország következő áldozatát. 

Gyakran mondják nekünk, hogy a szabad választás mozgalom a női hatalomra jutás politikai filozófiáján alapul. De milyen nő az, aki úgy akar hatalomra jutni, hogy kioltja egy gyermek életét? Éppen az a gondolat roppant megalázó a nők számára, hogy egyedüli útjuk a hatalomhoz nem egyéb, mint hatalom a petefészkeik felett. A világtörténelem legsikeresebb [női] vezetői viszont egyben anyák is voltak.

Mrs. Everett személyes tapasztalatai meghazudtolják a "szabad választás" elnevezést. Az ártalmatlannak hangzó kifejezés használata nem egyéb, mint újabb szándékos ködösítés, amely elleplezi a valódi szándékot, a halál szorgalmazását. Harminc esztendővel ezelőtt a Legfelsőbb Bíróság legalizálta az abortuszt, de sohasem volt az a szándéka, hogy helyettesítse a lelkiismeretes születésszabályozást, vagy engedélyt adjon egy degenerált magatartásra.

Az utóbbi három évtizedben az értékek folyamatos pusztulása nem tekinthető véletlennek. Amikor egy nemzet szíve és lelke olyan érzéketlenné válik, hogy egy élő, növekvő, születéséért küzdő magzat nem támaszkodhat anyjának védelmére, miért kellene csodálkoznunk, hogy oly kevés értéke van az emberi életnek más esetekben? Hogyan tekinthetjük magunkat büszke és igazságos népnek, ha nem vagyunk hajlandók kiállni a közülünk való legvédtelenebbek mellett? Továbbá, hogyan támogathatunk és engedhetünk bizonyos embereket meggazdagodni azon, hogy bátorítják gyermekeinket a terhesség vállalására, és ezt követően pedig kitépik annak eredményét a méhükből, és kidobják, mint egy emberi hulladékot?

Mrs. Everettnek volt bátorsága arra, hogy új életet kezdjen....

forrás: Bob Weir