Mikor megrendül a Föld és az Ég

Az Ember test és lélek. Mikor kioltják valakinek az életét, annak látható és láthatatlan következményei egyaránt lesznek. Azt, hogy ez valójában nem egy rutin műtét, épp az utána következő történések, folyamatok tanúsítják leginkább. Ez az, amiről az abortuszt preferáló oldalakon, abortuszklinikák tájékoztatóin sohasem írnak...pedig a teljes képhez, a helyes döntésekhez alapvető fontosságú. Vannak akik egy életen át nem tudják feldolgozni a tettüket és folyamatosan vádolja őket lelkiismeretük. Akinél semmilyen tünet nem jelentkezik, az szerencsésnek érezheti magát.

A legtöbb abortuszon átesett nő kezelésre, gyógyításra szorul. Ezt segítik elő a különféle feldolgozó csoportok, családfagyógyítás, családállítás, egyéb módszerek. Azonban ezek közül egy sem képes a dolgot meg nem történtté tenni, a kisbabát visszahozni, és végső lelki nyugalmat helyreállítani. Ezt a terhet csak akkor teheti le az érintett, ha elismeri a méhében hordott magzatot gyermekének és a szívébe fogadja.

Akiknek kapcsolatuk van Istennel, könnyebben indulhatnak el ezen az úton......

A legelső probléma egy abortusz után általában az hogy a párkapcsolat tönkremegy. Még akkor is ha együtt döntöttek így és maradnak is együtt. Valami megváltozik hiszen elpusztítottak egy közös "művet" vagyis életet.De jöhet utána betegség, önpusztítás, depresszió és bármi amit el lehet képzelni.

A leggyakrabban az alábbi tünetek kapcsolódnak hozzá:

Bűntudat, megbánás, szorongás, pánik , öngyűlölet, gyász, kétségbeesés, magány,elhidegülés,harag, dühkitörések és keserűség. Érzelmi tompaság, bizalmatlanság a férfiakkal szemben, kisebbrendűségi érzés. Csecsemők, gyerekek vagy terhes nők között érzett kényelmetlenség, vagy éppen egy újabb terhességre való vágyakozás.

"Az élet megszakítása hatására létrejött hatalmas negatív stressz olyan hormonreakciókat indíthat, amelyek fizikális szinten működési zavart okoznak a női hormonrendszerben. Kialakulhat tartósan magas prolaktin szint, amely később daganatos elváltozást eredményez az agyalapi mirigyben (hipofízisben). A menstruációs ciklus tartósan felborulhat, elmarad az érdemi tüszőérés, repedés, ez pedig a későbbiekben teherbeesési gondokhoz vezet.

Fizikai szinten, minden műtét után kialakul némi gyulladás, hiába sterilek az eszközök. A terhességmegszakítás krónikus méhgyulladást válthat ki, mely többek között különböző folyásokat, has alatti fájdalmat és meddőséget is okozhat. Rendkívül ritkán még a méh eltávolítása is bekövetkezhet.

Ezenkívül előfordulhatnak összenövések, melyek lezárhatják a petevezetőket, ami szintén meddőséghez vezethet, illetve nagyobb lehet a méhen kívüli terhesség kialakulásának esélye is, ráadásul a spontán vetélések is gyakoribbak azoknál, akik terhesség megszakításon esetek át. Mivel a beavatkozás során a méhnyakat mesterségesen kitágítják, hogy az embriót el tudják távolítani, a méhnyak veszíthet tulajdonságaiból, s megeshet, hogy a továbbiakban nem képes megtartani a magzatot.

Azok a nők, akik PCOS-ban szenvednek, halmozottan veszélyeztetettek. Náluk az abortusz utáni megfoganás esélye minimális.

A beavatkozást különféle viselkedési zavarok is követni szokták:

Gyakori a rendszeres sírás, öngyilkossági gondolatok  és öngyilkossági kísérletek. Zavart viselkedés. Gondolatok az elvetetett magzatról és a vele kapcsolatos hallucinációk.Rémálmok és alvászavar. Szexuális gátlások és a nem megfelelő pár választása. Drog és alkohol problémák.

A gyermekekkel szembeni viselkedés szélsőségei, amely megnyilvánulhat túlzott gondoskodásban és gyermekekkel szembeni erőszakban, agresszivitásban, elutasításban. Valamint a gyermekekhez való kötődés képességének hiányában (érzelmi távolságtartás). Ez utóbbi a később, már jó időben fogant gyermekekre nézve tragikus hatású, hiszen élete első két évében mindennél nagyobb szüksége van az odaadó, szerető anyai gondoskodásra.

Abortusz utáni szindróma (PAS) néven szokták leírni az erre az állapotra jellemző tünetegyüttest.

Aki picit spirituálisabb szemléletű annak érdekes lehet a családfagyógyítás melynek képviselői Kenneth McAll,  Robert DeGrandis S.S.J.  és Katona István atya sokat foglalkoztak műveikben az abortusz témakörével.

"Az abortuszon átesett nők énképe mélyen megsérül. Sokan panaszkodnak amiatt, hogy félelemérzet, ingerlékenység, agresszivitás, elhidegülés támadt bennük. Nem is beszélve a bűntudatról, depresszióról, alkoholfogyasztásról. Ezek mind-mind befolyásolják az énképet, mert ezeken keresztül az ember elutasítja önmagát, értéktelenségtudatot érez, ami akadályozza munkájában és személyes kapcsolataiban. "

Úgy tapasztalták, hogy  az abortusznak az utána születő gyermekekre is hatása van. Gyakrabban alakulnak ki náluk pl.  pszichés betegségek és különböző devianciák. A gyermek már egészen kis korban agresszívvé válthat, a szülei ellen fordulhat. Vádolhatja őket. Gyakran akaratlan hordozói az anya bűntudatának és félelmének.

  "Az abortuszt végző orvos és és ápoló énképe szintén sérül; illetve a férj vagy a távolabbi családtagok énképe is. Világméretekben tekintve, az évi 60 millió abortusz legalább 300 millió embert érint. Mély, gyógyíthatatlan sebet jelent ez a társadalom szívében. Van olyan ország, amelyben a nők 70-80 %-a végeztetett már abortuszt (sokan többször is), aminek beláthatatlan lelki következményei vannak. Egy amerikai klinikán két év alatt 60.000 abortuszt végeztek. Két év után több orvos és nővér alkoholista lett, némelyik pszichiátriai kezelésre szorult, mert állandó rémálmai voltak. Az abortuszt túlélő (vagy abortusz után született) gyermekek között gyakran előfordul, hogy felnőttkorukra olyan negatív tulajdonságokat tapasztalnak magukban, amelyek gyökerei anyjuk abortuszához vezetnek: bizalmatlanság, félelem, önbizalomhiány, túlzott bűntudat, feszült viszony emberi kapcsolataikban, kételkedés Istenben, reménytelenség. Mindezek csökkentik a pozitív énkép kialakulását, különösen akkor, ha valaki olyan területen dolgozik, amely emberekkel kapcsolatos: orvos, pap, ügyvéd, tanár, pszichiáter, stb."

A Záró gondolat továbbra is a megelőzés. Nemi életet élni felelősséggel. Akárhogy is igyekszik az ember felülírni a biológiai törvényszerűségeket és elválasztani a szexualitást a nemzéstől, a fogamzásgátló eljárások és eszközök hatásfoka sohasem éri el a 100 %-ot. Persze a semmilyen védekezésnél bármilyen módszer jobb. (A természetes fogamzásszabályozás megismerése például hatalmas segítség lehet).

A nő akkor kívánja leginkább az együttlétet amikor termékeny, és mivel az élet mindig utat keres, egy szerelmes ölelésben bizony ott rejlik egy új élet lehetősége. Tervezni lehet is, kell is, de hasznos dolog tudatában lenni annak, hogy az Élet képes átírni a terveket. A termékenység és annak szabályozása a pár közös felelőssége, épp úgy, ahogyan felelősek a létrejött, létrehozott éltért is.